Kedves Olvasóim!
Ezúttal nem hagytam hosszú szünetet két blogbejegyzés között, mivel az új évben zajlik az élet, bőven van miről beszámolni.
Elsőként említhetem, hogy a várakozás izgatott percei egyre csak fogynak, közeleg február eleje, amikortól az Aranymosás regénypályázatra küldött pályaművek közül az első ki fog kerülni az Aranymosás Magazin oldalára. Onnantól kezdve két hónapon át lehet izgulni, kinek az első fejezetét teszik ki, hiszen azokból a nem reménytelen regényekből fognak a szerkesztők választani művet olvasásra. Az előolvasók már javában dolgoznak, már biztosan ki is választottak néhány olyan munkát a 238-ból, amely esélyes lehet arra, hogy könyvben is megjelenjen. Vajon a Visszatérő végzetbe belenéztek már?
Másik fontos dolog, ami a poszt címét is adta, az Aranymosó Íróiskola. Mint legutóbb említettem, én is beadtam felvételi kérelmemet, mivel úgy gondolom, ideje hiteles emberektől tanulnom szakmai fogásokat, hiszen mindeddig csak a saját fejem után mentem, próbálva tanulni olvasmányélményeimből, ellesni, amit lehet. Ez azonban kevés! Ha mást nem is, de tudatosítani mindenképpen kell az eddig ösztönösen, "érzésből" alkalmazott technikákat, hogy még jobb színvonalú regényeket írhassak.
A jó hír, hogy felvételt nyertem! Már össze is állt 15 főből álló kis csapatunk, amelynek két érdekessége van. Az egyik, hogy csupán három férfi található benne, a másik pedig, hogy sajnos alighanem én vagyok a korelnök. Tapasztalataim szerint egyébként ez egy éppen megfelelő reprezentatív minta az írással foglalkozók köréből. A pálya elnőiesedett, és nagyobb részt a húszas évei környékén lévő alkotókból áll. Ez semmiképpen nem baj, de mindenképpen meghatározza a mai magyar irodalmi termést, hiszen nyilván teljesen másképp és mást ír egy fiatal nő, mint egy középkorú férfi.
Már alig várom a február 4-i kezdést, hiszen tudom, hogy sokat fogok tanulni Varga Beától (aki On Sai néven a minap jelentetett meg egy remek könyvet), illetve iskolatársaimtól. A heterogén összetételű csapatban nagy lehetőségek rejlenek, és nagyon bízom abban, hogy ezekből minél többet ki is aknázunk. Az íróiskola 8 hetes időtartama alatt terveim szerint többször jelentkezem, hogy élményeimet megosszam hűséges olvasóimmal.
Végezetül szeretném megosztani veletek is az információt, hogy aki eddig még nem szerezte be Lélekcsapda című könyvemet, az óriási kedvezménnyel megteheti, ha jelentkezik a zoltan.zibriczki@gmail.com címen az igényével. Aki tőlem rendeli meg a könyvet, annak a részére egy névre szólóan dedikált példányt küldök 50%-os kedvezménnyel, vagyis mindössze 1500 Ft-ért!
Köszönöm, hogy elolvastatok!
Mason Murray
2013. január 23., szerda
2013. január 6., vasárnap
Boldog Új Év
Kedves Olvasóim!
Bizony, nagyon régen hallhattatok felőlem ezen az oldalon! Sok minden történt a legutóbbi bejegyzés óta, amelyben azt ígértem, hogy rendszeresen hírt adok az új regényem megszületésének stációiról. Nos, hát tudom én, hogy szegény ember az, aki még ígérni sem tud... Levontam a tanulságot, és a jövőben nem ragadtatom magam könnyelmű ígértekre!
Vegyük inkább sorjában, miről is szólt az elmúlt fél év!
Júliusban elkezdtem tehát a Visszatérő végzet megírását, azzal a nem titkolt céllal, hogy ezzel az idén, immár helyesebben 2012-ben benevezek a Könyvmolyképző Kiadó új Aranymosás regénypályázatára.
Ember tervez, Isten (vagy a Sors) végez. Ismét megbizonyosodhattam a mondás igazságáról. A napi munka és a családi ügyek intézése mellett bizony eléggé lassan haladtam a munkával, aztán szerencsére sikerült két hét szabadságot kivenni, amit kedvenc országunkban, Olaszországban tölthettünk el. Szokás szerint gyönyörű élmény volt, de némiképpen ez is lelassította az előrehaladást.
A magyar valóságba való visszazökkenés után nehezen sikerült felvenni a tempót, lassan gyűltek a megírt fejezetek. Aztán a munkahelyem kedveskedett egy másfél hetes budapesti tanfolyammal, majd azt követően egy vizsgával, ami ugyancsak fékezett a lendületemen.
Október végén megtudtam, hogy november 26-án lesz meghirdetve az új pályázat. Úgyszólván sehol sem tartottam...
Na, ekkor feltűrtem az ingujjamat (persze csak képletesen) és mivel megkaptam az igazi motivációt, égni kezdett a kezem alatt a munka. Kivettem a még kivehető szabadságaimat, és lázas klaviatúrapüfölésbe fogtam. Közben részt vettem Budapesten egy könyvbemutatón, ahol megtudtam, hogy a leadási határidő december 31.
Alakult, formálódott egy nagyszerű történet, amely egyértelműen az eddigi legjobb regényem. Repültem a mese szárnyain, és még karácsony napjain sem pihentem. December 28-án leütöttem a "vége" szót, de ezzel még nem volt vége a munkának. Át kellett futni a teljes anyagon, hogy kiszűrjem azokat a gépelési, szóismétlési és egyéb kisebb hibákat, amik az alkotás hevében elkerülték a figyelmemet, mint ahogy 3 lelkes próbaolvasóm (mostanában bétának hívják őket) figyelmét is.
December 30-án 16.45-kor ráklikkeltem a küldés gombra, és alig több, mint 24 órával a leadási határidő lejárta előtt.
Egyelőre csak a száraz statisztikai adatokat osztom meg veletek, később még úgyis lesz szó bőven a részletekről.
A Visszatérő végzet 375 A5-ös oldalon 56.005 szóból és kicsivel több, mint 580 ezer leütésből áll...
A pályázat menetével gyakran foglalkozom majd, most az a leglényegesebb, hogy jelenleg a beérkezett 238 pályamunkával két előolvasó dolgozik. Kiválasztják azokat a történeteket, amelyekkel érdemes tovább foglalkozni, ezeknek az első néhány fejezete ki is fog kerülni a z Aranymosás Irodalmi Magazin oldalára is, ahol hozzájuk lehet szólni, dicsérni vagy bírálni lehet azokat és persze vitatkozni róluk. Február elején kezdik kitenni az arra érdemes műveket, ez eltart majd egy darabig, közben persze rendületlenül dolgoznak az előolvasók...
A regénypályázat tehát rengeteg érdekességet és izgulnivalót tartogat az előttünk álló hónapokra, de lesz más is, amivel foglalkoznom kell közben!
Leglábbis a reményeim szerint. December elején ismét beadtam a jelentkezésemet a Könyvmolyképző Kiadó Íróiskolájába, ahová tavaly márciusban túljelentkezés miatt nem nyertem felvételt. Január 10-én tudom meg, hogy a 28 jelentkező közül engem is felvettek-e a 15 hely egyikére.
Nagyon fontosnak tartom ezt a dolgot, hiszen eddig kizárólag saját magamat fejlesztettem, nem csiszoltak rajtam hozzáértő szerkesztők. Kimaradt az életemből a szakmai fogások tudatos alkalmazása, mindent érzésből csináltam, illetve azon tanulságok leszűrése alapján, amikhez olvasmány élményeim útján jutottam.
Reménykedem tehát, hogy az általam nagyon tisztelt Varga Beától, a kurzus vezetőjétől tanulhatok, no meg a képzésen résztvevő többi író kollégától!
Ha időm engedi, minden fontosabb mozzanatról be fogok számolni. Elmesélem, hogy látszik mindez az én szemszögemből, bízva abban, hogy számot tart a ti érdeklődésetekre is.
Most búcsúzom, de rövidesen újra jelentkezem, immár azzal a hírrel, felvettek-e.
Sziasztok!
Mason Murray
Bizony, nagyon régen hallhattatok felőlem ezen az oldalon! Sok minden történt a legutóbbi bejegyzés óta, amelyben azt ígértem, hogy rendszeresen hírt adok az új regényem megszületésének stációiról. Nos, hát tudom én, hogy szegény ember az, aki még ígérni sem tud... Levontam a tanulságot, és a jövőben nem ragadtatom magam könnyelmű ígértekre!
Vegyük inkább sorjában, miről is szólt az elmúlt fél év!
Júliusban elkezdtem tehát a Visszatérő végzet megírását, azzal a nem titkolt céllal, hogy ezzel az idén, immár helyesebben 2012-ben benevezek a Könyvmolyképző Kiadó új Aranymosás regénypályázatára.
Ember tervez, Isten (vagy a Sors) végez. Ismét megbizonyosodhattam a mondás igazságáról. A napi munka és a családi ügyek intézése mellett bizony eléggé lassan haladtam a munkával, aztán szerencsére sikerült két hét szabadságot kivenni, amit kedvenc országunkban, Olaszországban tölthettünk el. Szokás szerint gyönyörű élmény volt, de némiképpen ez is lelassította az előrehaladást.
A magyar valóságba való visszazökkenés után nehezen sikerült felvenni a tempót, lassan gyűltek a megírt fejezetek. Aztán a munkahelyem kedveskedett egy másfél hetes budapesti tanfolyammal, majd azt követően egy vizsgával, ami ugyancsak fékezett a lendületemen.
Október végén megtudtam, hogy november 26-án lesz meghirdetve az új pályázat. Úgyszólván sehol sem tartottam...
Na, ekkor feltűrtem az ingujjamat (persze csak képletesen) és mivel megkaptam az igazi motivációt, égni kezdett a kezem alatt a munka. Kivettem a még kivehető szabadságaimat, és lázas klaviatúrapüfölésbe fogtam. Közben részt vettem Budapesten egy könyvbemutatón, ahol megtudtam, hogy a leadási határidő december 31.
Alakult, formálódott egy nagyszerű történet, amely egyértelműen az eddigi legjobb regényem. Repültem a mese szárnyain, és még karácsony napjain sem pihentem. December 28-án leütöttem a "vége" szót, de ezzel még nem volt vége a munkának. Át kellett futni a teljes anyagon, hogy kiszűrjem azokat a gépelési, szóismétlési és egyéb kisebb hibákat, amik az alkotás hevében elkerülték a figyelmemet, mint ahogy 3 lelkes próbaolvasóm (mostanában bétának hívják őket) figyelmét is.
December 30-án 16.45-kor ráklikkeltem a küldés gombra, és alig több, mint 24 órával a leadási határidő lejárta előtt.
Egyelőre csak a száraz statisztikai adatokat osztom meg veletek, később még úgyis lesz szó bőven a részletekről.
A Visszatérő végzet 375 A5-ös oldalon 56.005 szóból és kicsivel több, mint 580 ezer leütésből áll...
A pályázat menetével gyakran foglalkozom majd, most az a leglényegesebb, hogy jelenleg a beérkezett 238 pályamunkával két előolvasó dolgozik. Kiválasztják azokat a történeteket, amelyekkel érdemes tovább foglalkozni, ezeknek az első néhány fejezete ki is fog kerülni a z Aranymosás Irodalmi Magazin oldalára is, ahol hozzájuk lehet szólni, dicsérni vagy bírálni lehet azokat és persze vitatkozni róluk. Február elején kezdik kitenni az arra érdemes műveket, ez eltart majd egy darabig, közben persze rendületlenül dolgoznak az előolvasók...
A regénypályázat tehát rengeteg érdekességet és izgulnivalót tartogat az előttünk álló hónapokra, de lesz más is, amivel foglalkoznom kell közben!
Leglábbis a reményeim szerint. December elején ismét beadtam a jelentkezésemet a Könyvmolyképző Kiadó Íróiskolájába, ahová tavaly márciusban túljelentkezés miatt nem nyertem felvételt. Január 10-én tudom meg, hogy a 28 jelentkező közül engem is felvettek-e a 15 hely egyikére.
Nagyon fontosnak tartom ezt a dolgot, hiszen eddig kizárólag saját magamat fejlesztettem, nem csiszoltak rajtam hozzáértő szerkesztők. Kimaradt az életemből a szakmai fogások tudatos alkalmazása, mindent érzésből csináltam, illetve azon tanulságok leszűrése alapján, amikhez olvasmány élményeim útján jutottam.
Reménykedem tehát, hogy az általam nagyon tisztelt Varga Beától, a kurzus vezetőjétől tanulhatok, no meg a képzésen résztvevő többi író kollégától!
Ha időm engedi, minden fontosabb mozzanatról be fogok számolni. Elmesélem, hogy látszik mindez az én szemszögemből, bízva abban, hogy számot tart a ti érdeklődésetekre is.
Most búcsúzom, de rövidesen újra jelentkezem, immár azzal a hírrel, felvettek-e.
Sziasztok!
Mason Murray
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)