Isten keze
Van fogalmad róla, hogy milyen hideg tud lenni a tél ott fenn, északon? Nyavalyogsz, hogy a Fordod nem indul, mert a fagy leszívja az aksit, de ha tudnád, milyen az igazi tél... Hát, akkor bizony hálát adnál az úrnak, hogy ilyen kegyben részesít! Miért mosolyogsz ezen? Azt hiszed, azért mert öreg vagyok, meg indián, csak össze-vissza fecseghetek?
Hát jól hegyezd a füled, Jimmy fiam! Elmesélek egy történetet, ami szóról szóra igaz, látni fogod, hogy vannak csodálatos dolgok ezen a földön. Sok év eltelt azóta, hogy eljöttem Alaszkából, de ezt soha nem felejtem el.
Egy Tchepewuk nevű városkában éltem, amit jórészt őshonos bennszülöttek laktak. Én művezető voltam a fafeldolgozó üzemben, jól éltünk, békében. Szabadidőmben vadászni jártam néhány társammal. Szerettük a természetet, nem úgy, mint ti. Nem volt videó meg számítógép, ami előtt görnyedj. Nem bömbölt az az istenverte muzsika a diszkóban, meg aztán nem is kábítóztak az ottani fiatalok. Oké! Rátérek a lényegre! Neked hiába is ecsetelném az élet igazán szép dolgait...
Tchepewuk környékén igen hideg tél köszöntött be akkor, amikor a történet játszódik. Némely rénszarvas, ha nem vigyázott, és megállt, azonmód megfagyott. Aztán eldőlt és nagyot koppant... a havon. A hőmérőket mind a szemétbe dobáltuk, úgy összefagyott a higany, hogy nem is látszott az alján. Nem egyszer előfordult, hogy a fagyhalál küszöbén vacogó farkasok kaparásztak az ajtón, bebocsátást remélve a meleg házakba. Amelyik olyan háznál próbálkozott, ahol félős volt a házigazda, és nem engedte be, annak sajnos az volt az utolsó éjszakája. Szegény pára odafagyott a küszöbhöz, s csak lángvágóval lehetett levenni onnan...
Na, hát ilyen körülmények között elég embert próbáló mulatság a vadászat, de mi két cimborámmal mégis nekivágtunk az erdőnek. A megfagyva repülő madarakkal nem foglalkoztunk, túl könnyű zsákmány lett volna, arról nem is szólva, hogy pillanatokon belül úgyis lezuhant. Velem tartott Jerry J. Johnson, a seriff és Álmodó Bölény, a Tchepewoko-törzs nyugalmazott varázslója. Álmodó Bölény nagy jelentőségű, költői képekben bővelkedő álmaival traktált bennünket, míg a seriff amiatt kesergett, hogy még a rosszindulat is belefagyott az emberekbe. Úgyszólván unatkozik.
Én csendben voltam. Igyekeztem kiszűrni a természet hangjait, két társam szüntelen beszéde közül. A hó nem is ropogott, inkább kopogott a csizmánk alatt. Egy óvatlan pillanatban megtorpantam és felemeltem a jobb kezem. Társaim erre szintén megálltak és felhagytak a locsogással.
- Halljátok? - kérdeztem.
- Mit? - kérdeztek vissza ők.
- A csendet - mondtam áhítattal, kihasználva, hogy valóban csak a faágak fázós vacogását lehetett hallani.
Én behunyt szemmel élveztem a boldog pillanatokat, Jerry J. Johnson seriff fejét forgatva élvezetem kézzelfoghatóbb okát kereste. Álmodó Bölény ellenben megbabonázva bámult maga elé. Aztán letérdelt, majd mint egy rég elásott csontját kutató kutya, kaparni kezdte a fagyott havat. A seriff és én csodálkozva bámultuk. Kicsit később lélegezni is elfelejtettünk.
Álmodó Bölény ugyanis egy emberi kéz csonkját tartotta a kezében. Egy férfi jobb keze volt, csukló fölött nem sokkal leszakadva. A következő pillanatban már hárman kapartunk, keresve a hiányzó nagyobbik részt. A jegesmedve-dermesztő hidegben is leizzadtunk, eltakarítottuk a havat egy nagyobb átmérőjű körben. Eredmény nélkül, a lefagyasztott jobb kéz tovább árválkodott.
Miután felhagytunk a kutatással, elment a kedvünk a vadászattól. Jerry J. Johnson seriff attól villanyozódott fel, hogy talán valamiféle bűntény nyomára bukkantunk, Álmodó Bölény viszont transzba esett, talán még alfába is lement. Azt hajtogatta, hogy ez a kéz bizony Tchepopuk isten keze. Ő, mármint Álmodó Bölény érzi az aurájából. Mármint a kéz aurájából.
Én inkább fáztam. Lelki szemeim előtt egyszerre fagylott fel (hidd el, hogy a „ködlött fel” kifejezés itt egyáltalán nem volt helytálló) egy tálcán egy pohár whisky és egy nagy bögre rumos tea. De az ilyen irányú elképzeléseim nyomban hamvukba fagytak, mihelyt beértünk a városba és Álmodó Bölény óbégatni kezdett. Imigyen:
- Emberek! Gyertek elő, megtaláltam Tchepopuk isten varázserejű kezét! Valósággá vált a jövendölés: egyszer visszatér a mi istenünk, és áldott lesz az a hely, ahová a kezét ő beteszi! Tchepewuk városa kiválasztott város, Tchepewuk lakói kiválasztottak!
Már azt is nagy eredménynek tartottam, hogy az emberek nem telefonáltak Levinson dokinak a város orvosának, hogy a jó öreg Álmodó Bölény megint telezabálta magát füstölt rénszarvascombbal, és hülyeségeket beszél. Amikor aztán Mrs. Pettner elővonszolta magát és egyenest térdre vetette magát belelkesült varázslónk előtt, gyanakodni kezdtem. Az öreglányt, aki régóta özvegy volt, csak az imádság tartotta össze, meg a reuma. Meg a szenilitás.
- Szabadíts meg a fájdalmaimtól! - kérte jajongva.
Álmodó Bölény felakadt szemekkel körözött az áldásba merevedett kézzel az öregasszony aszott teste körül. Mormolt is valamit, afféle varázsszavakat. Majd hirtelen felsikoltott.
Felsikoltott Mrs. Pettner is, de mi is az ijedségtől. Aztán csak azt láttuk, hogy az öregasszony délcegen kihúzza magát, majd Álmodó Bölény szabad kezének megcsókolása után peckesen távozik.
- Meggyógyított! Meggyógyított Tchepopuk keze! Csoda történt! - kiáltozta oda az elképedt városlakóknak.
A következő napokban Álmodó Bölény lakása valóságos zarándokhely lett. Hosszú tömött sorokba vonultak hozzá az emberek különféle testi és lelki bajaikkal. Reaktivált varázslónk Tchepopuk kezének segítségével gyógyított gyomorégést, másnaposságot, rövidlátást, szorulást, hasmenést, reumát, isiászt, torokgyulladást, impotenciát és egyéb testi nyavalyákat. Emellett remek orvosságnak bizonyult depresszióra, szerelmi bánatra, de még munkaundorra is.
Tchepopuk keze Álmodó Bölény kezében univerzális varázsszerré fejlődött, kevés választotta el az önálló vallássá válástól. Míg Jerry J. Johnson seriff egyfolytában azon meditált, hová lehetett a kéz gazdája, addig én azon meditáltam, hogy vajon csak Álmodó Bölény kezében varázsszer-e a kéz, vagy én se csak integetésre használhatnám. Végsősoron mindegy volt: Tchepopuk isten a keze képében jelen volt a városunkban.
Egyesek már kutyájukat, macskájukat hordták Álmodó Bölényhez, aki a hírneve alapján akár egy újabb világot is teremthetett volna kevesebb, mint hat nap alatt... Tudtam, hogy csodás hírünk nem sokáig marad a város határain belül. Ha azonban megjelenik a sajtó, csúfos kudarcot vallhatunk. A Kéz nem hordozható körbe az Államok összes kórházában, (különben is: mit szólna az orvos-szakszervezet?) a Kéz a miénk.
Ezért volt gyanús az a nagydarab szakállas fickó, aki egyenesen Álmodó Bölény házához sietett. Idegen volt, sose láttuk azelőtt. Varázslónk épp egy terhes nőt kezelt túlzott nemi étvágy miatt, véletlenül én is ott voltam az egyfolytában csak töprengő Jerry J. Johnson társaságában.
- Eliott Grough vagyok - mutatkozott be, és amikor levette a kabátját, a gyanú sötét árnya takarta be lelkünket. Grough jobb keze műkéz volt. - Néhány éve az itteni erdőben dolgoztam, mint favágó. Egy balesetben a fűrész levitte a jobb kezem egy részét. Szerencsére hamar jött mentőhelikopter, jó kezekbe kerültem. A kezem viszont elveszett a nagy hóban és a nagy felfordulásban. Most hallottam, hogy megtalálták hibernálva. Hálás lennék, ha visszakaphatnám!
Csodálkozó tekintetünktől kísérve, Álmodó Bölény lesütött szemmel visszaadta a Kezet. Csak Grough elégedett távozása után mertünk nekirontani.
- Miért adtad oda Tchepopuk kezét? Mitől gyógyultak meg az emberek? Mi ez az egész? - kérdeztük egymás szavába vágva.
- A kéz valóban Mr. Grough-é, ezt tudtam is. Visszavonulva az aktív varázslóskodástól éreztem csak meg igazán, mennyire hiányzik ma a hit az emberekből. Gondoltam, felélesztem...
- De hát hogyan lehetett varázserejű egy favágó elvesztett keze? Hogy gyógyította meg például rögtön Mrs. Pettnert?
- Mrs. Pettner a cinkosom volt - dörmögte szégyellősen Álmodó Bölény. - Ő csak eljátszotta a betegséget és a gyógyulást is. A többiek ezért hittek. S mert hittek, meggyógyultak. Ilyen egyszerű...
Nem volt ilyen egyszerű: Dennis pék kutyája nem élte túl, hogy megmérgezték.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése