Legutóbbi bejegyzésemben meséltem az 50 könyv blogról, amelynek szerzője interjút kért tőlem. Nagyon szívesen válaszoltam a kérdéseire, hiszen mindig örülök, ha az írásaimról beszélhetek. Az sem elhanyagolható szempont, hogy így újabb olvasni szerető emberek értesülnek a könyvemről, ami ezáltal hamarabb eljuthat hozzájuk.
Az interjú itt olvasható.
http://www.50konyv.blogspot.com/
Emellett természetesen ne feledkezzünk meg a Rossz hold című regényről, amelynek már a 8. fejezete is olvasható a regény blogján!
http://masonmurray-rosszhold.blogspot.com/
2012. március 25., vasárnap
2012. március 19., hétfő
Ajánlás
Kedves Olvasóim megszokhatták, hogy gyakran ajánlok olvasnivalót, általam írt novellákat, amelyeket ezen a blogon is olvashatnak, illetve folytatásos regényemet, ami egy másik blogon fut.
Ezúttal azonban egy kedves kolléganőmet ajánlom a figyelmetekbe! Vasas Judit szintén az Ad Librum kiadó csapatát erősíti, és hazánkban egyedülálló akciót hirdetett. Azért, hogy könyve minél szélesebb körben ismertté váljon, egy ötven héten át tartó játékba kezdett. Félretett 50 példányt a könyvéből és egy-egy darabot annak ajándékoz, aki az aktuális heti feladványt elsőként megfejti. Az akció céljára létrehozott egy blogot, ahol közzéteszi az aktuális rejtvényt, amelynek segítségével közös játékra invitálja egyre népesebb olvasótáborát. A magam részéről nagyon sok sikert kívánok neki, szurkolok, hogy a nyertesek örömmel olvassák könyvét, váljanak rajongóvá és ajánlják ismerőseiknek!
Arra bíztatom Kedves Olvasóimat, hogy csatlakozzanak Judithoz!
http://www.50konyv.blogspot.com/
De ha már ajánlás... Felhívom a figyelmeteket, hogy a Rossz hold című regényemből már a 6. fejezet is olvasható a regény blogján!
http://masonmurray-rosszhold.blogspot.com/
Ezúttal azonban egy kedves kolléganőmet ajánlom a figyelmetekbe! Vasas Judit szintén az Ad Librum kiadó csapatát erősíti, és hazánkban egyedülálló akciót hirdetett. Azért, hogy könyve minél szélesebb körben ismertté váljon, egy ötven héten át tartó játékba kezdett. Félretett 50 példányt a könyvéből és egy-egy darabot annak ajándékoz, aki az aktuális heti feladványt elsőként megfejti. Az akció céljára létrehozott egy blogot, ahol közzéteszi az aktuális rejtvényt, amelynek segítségével közös játékra invitálja egyre népesebb olvasótáborát. A magam részéről nagyon sok sikert kívánok neki, szurkolok, hogy a nyertesek örömmel olvassák könyvét, váljanak rajongóvá és ajánlják ismerőseiknek!
Arra bíztatom Kedves Olvasóimat, hogy csatlakozzanak Judithoz!
http://www.50konyv.blogspot.com/
De ha már ajánlás... Felhívom a figyelmeteket, hogy a Rossz hold című regényemből már a 6. fejezet is olvasható a regény blogján!
http://masonmurray-rosszhold.blogspot.com/
2012. március 1., csütörtök
3, 2, 1 ... START!
Legutóbb megígértem, hogy március elsején útnak indítom a Rossz hold című regényem folytatásos leközlését. Az én pályafutásom során ez egyedülálló vállalkozás. Egy kísérlet.
Megkísérlem közelebb hozni a Kedves Olvasóhoz a regényíró Mason Murray-t. Ezen a blogon, a honlapomon és novellás internetes oldalakon eddig csak a rövid, különleges történeteket olvashattátok. A regény, az egészen más!
A regény egy kerek történet, amiben az író igazán megmutathatja magát. Szereplőket teremthet, sorsokat írhat és üzenhet valamit. Valamit, ami nagyon fontos számára. Kiszabadulva a szűken mért karakterek fogságából kézen foghatja az olvasót és elvezetheti a saját világába. Együtt élhetik át azt a semmivel sem pótolható élményt, hogy író és olvasója úgy van ott a történések színhelyén, hogy szinte már-már részesei annak, mégis megmaradhatnak külső szemlélőknek.
Regényt írni nem könnyű, de csodálatos kihívás. Ahhoz, hogy az olvasók figyelme egy pillanatra se lankadjon, hogy minden fejezetet, oldalt vagy éppen mondatot érdeklődve, élményt kapva olvassanak, bizony sok-sok olyan apróság szükségeltetik, amit akár kulissza titoknak is nevezhetünk.
Az írók egyébként írónak születnek. Meggyőződésem, hogy írónak nem lehet tanulni, még ha mindenféle írástechnikai képzések ezt is sugallják. Más kérdés, hogy a született tehetség nem egyenlő a született tapasztalattal. Ilyen ugyanis nem létezik. A tapasztalat ugyanis a folyamatos tanulni vágyás eredménye. Egyes írókat profi szerkesztők terelgetnek a fejlődés útján, más írók ennek hiányában saját magukat elemzik, szakmai szemmel olvassák más írók műveit, majd pedig a mesterfogásokat megpróbálják alkalmazni. Én az utóbbiak táborába tartozom. Nem tudom szerencse vagy sem, eddig mindig minden írásom változtatás nélkül jelent meg, legyen szó novelláról, ismeretterjesztő cikkről, publicisztikáról vagy éppen regényről. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy mind tökéletesre sikerült!
Ha megérem, az ötvenedik regényem sem lesz tökéletes. A századik sem lenne. Mindig többre és jobbra törekszem. Nem csak elfogadom, de igénylem is az olvasói véleményt, kritikát. Újra és újra elolvasom, amit írtam. De csak azért, mert mindig találok néhány mondatot, amelyik talán másképp jobb lenne, nem fogom újra és újra átírni, ami egyszer már kikívánkozott belőlem. Amikor úgy érzem, hogy rendben van, az olvasók elé tárom. Nem várok a két-három-négy hónappal későbbi újraolvasás ráébredéseire. Ha így lenne, soha, egyetlen történet sem készülne el véglegesen.
Miért is mesélten ilyen hosszan az írói fejlődés útjairól? Azért, mert a Rossz hold című regényt még 1994-ben kezdtem el és 1995-ben fejeztem be. Huszonöt éves voltam, egyetlen megjelent könyvvel a hátam mögött. Ma már nem ugyanígy írnám meg, de ez is én vagyok! Eszemben sem volt átdolgozni, csak mert nyilvánosság elé tárom. Csupán apróbb kiigazításokat végeztem rajta, amelyek sem a történetet, sem annak hangulatát nem változtatták meg.
Jó szórakozást, kellemes borzongást kívánok hozzá!
Az alábbi linkre kattintva olvashatjátok az első fejezetet.
http://masonmurray-rosszhold.blogspot.com/
Megkísérlem közelebb hozni a Kedves Olvasóhoz a regényíró Mason Murray-t. Ezen a blogon, a honlapomon és novellás internetes oldalakon eddig csak a rövid, különleges történeteket olvashattátok. A regény, az egészen más!
A regény egy kerek történet, amiben az író igazán megmutathatja magát. Szereplőket teremthet, sorsokat írhat és üzenhet valamit. Valamit, ami nagyon fontos számára. Kiszabadulva a szűken mért karakterek fogságából kézen foghatja az olvasót és elvezetheti a saját világába. Együtt élhetik át azt a semmivel sem pótolható élményt, hogy író és olvasója úgy van ott a történések színhelyén, hogy szinte már-már részesei annak, mégis megmaradhatnak külső szemlélőknek.
Regényt írni nem könnyű, de csodálatos kihívás. Ahhoz, hogy az olvasók figyelme egy pillanatra se lankadjon, hogy minden fejezetet, oldalt vagy éppen mondatot érdeklődve, élményt kapva olvassanak, bizony sok-sok olyan apróság szükségeltetik, amit akár kulissza titoknak is nevezhetünk.
Az írók egyébként írónak születnek. Meggyőződésem, hogy írónak nem lehet tanulni, még ha mindenféle írástechnikai képzések ezt is sugallják. Más kérdés, hogy a született tehetség nem egyenlő a született tapasztalattal. Ilyen ugyanis nem létezik. A tapasztalat ugyanis a folyamatos tanulni vágyás eredménye. Egyes írókat profi szerkesztők terelgetnek a fejlődés útján, más írók ennek hiányában saját magukat elemzik, szakmai szemmel olvassák más írók műveit, majd pedig a mesterfogásokat megpróbálják alkalmazni. Én az utóbbiak táborába tartozom. Nem tudom szerencse vagy sem, eddig mindig minden írásom változtatás nélkül jelent meg, legyen szó novelláról, ismeretterjesztő cikkről, publicisztikáról vagy éppen regényről. Ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy mind tökéletesre sikerült!
Ha megérem, az ötvenedik regényem sem lesz tökéletes. A századik sem lenne. Mindig többre és jobbra törekszem. Nem csak elfogadom, de igénylem is az olvasói véleményt, kritikát. Újra és újra elolvasom, amit írtam. De csak azért, mert mindig találok néhány mondatot, amelyik talán másképp jobb lenne, nem fogom újra és újra átírni, ami egyszer már kikívánkozott belőlem. Amikor úgy érzem, hogy rendben van, az olvasók elé tárom. Nem várok a két-három-négy hónappal későbbi újraolvasás ráébredéseire. Ha így lenne, soha, egyetlen történet sem készülne el véglegesen.
Miért is mesélten ilyen hosszan az írói fejlődés útjairól? Azért, mert a Rossz hold című regényt még 1994-ben kezdtem el és 1995-ben fejeztem be. Huszonöt éves voltam, egyetlen megjelent könyvvel a hátam mögött. Ma már nem ugyanígy írnám meg, de ez is én vagyok! Eszemben sem volt átdolgozni, csak mert nyilvánosság elé tárom. Csupán apróbb kiigazításokat végeztem rajta, amelyek sem a történetet, sem annak hangulatát nem változtatták meg.
Jó szórakozást, kellemes borzongást kívánok hozzá!
Az alábbi linkre kattintva olvashatjátok az első fejezetet.
http://masonmurray-rosszhold.blogspot.com/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)