Elkezdődött a munka

Kedves Olvasóim!
Nagy nap ez a mai!  Hónapok óta vártam, hogy idáig eljussak. Rám is igaz a mondás, hogy minden kezdet nehéz, ezért már hónapok óta húzódott az új regény megírása. A téma "időtlen idők óta" érlelődött, de valahogy sohasem jutottam el odáig, hogy a kritikus első fejezeten átjussak.
Sokáig a Lélekcsapda promóciós tevékenysége kötötte le az energiáimat, aztán valahogy nem akart egységes egésszé összeállni az új történet a fejemben. Még a nálam oly fontos regénycím megtalálás is sokkal nehezebben ment a szokásosnál. Nehezítő tényezők persze a civil munkahely és a család területén is voltak, így aztán egyre türelmetlenebbül vártam az áttörést jelentő kezdésre.
Ez ma megtörtént. A Visszatérő végzet első fejezete első változatában készen van!!!
(Nem kizárt, hogy esetleges szerkesztői észrevételek létrehoznak második vagy akár harmadik változatot is, bár már ott tartanánk!)
Az alkotás folyamatáról időről időre be fogok számolni, de azt már most biztosan tudom, hogy ez egy nagyon jó regény lesz. Én már most odavagyok érte, nagyon-nagyon remélem, hogy ki tudom írni magamból mindazon gondolatokat, melyek most ezzel a történettel kapcsolatban bennem vannak. Azt hiszem megint el tudok mondani valamit az olvasóknak! Valamit, amin érdemes elgondolkodni. Valamit, ami több, mint egy izgalmas sztori.
Vár rám több szokatlan írói megoldás, eddig nem alkalmazott technika, amelynek segítségével úgy mesélhetek, hogy teljes mértékben lekössem ezzel az olvasó figyelmét.
Nagy kihívás, nehéz feladat, de ez benne a gyönyörű!
Tartsatok tehát velem! Időnként megosztok majd egy-egy kulisszatitkot, persze úgy, hogy egyetlen olyan poént se lőjek le, ami elrontja a majdani olvasás élményét.

Ja, majd elfelejtettem beszámolni a vasutasnapi dedikálásról! Nos, azt hiszem elégedett lehetek, hiszen elég szép számban vásároltak tőlem a kollégák és voltak olyanok is, akik leültek hozzám beszélgetni izgalmas témákról. Ha nem lett volna afrikai hőség, talán még többen is kijönnek a rendezvények miatt és többen megállnak az én standomnál is.
Ezzel együtt az út elején járok még. A Mason Murray név korántsem olyan ismert, mint amilyennek lennie kellene.
De ami késik, nem múlik!

Életjel

Kedves Olvasóim!
Nagyon régen jelentkeztem, ugye? Sok oka van ennek. Többek között munkahelyi elfoglaltság, a családban megoldandó feladatok, a másik blog készre írása és a tetejébe még itt volt egy labdarúgó EB, amit igazán nem hagyhattam ki!
Újbóli bejelentkezésemnek komoly apropója van ám. Az elmúlt hetekben nem csak az előbb sorolt dolgok kötötték le az energiámat és a figyelmemet. A fejemben egyre vadabbul kergetőztek a gondolatok, az új regény alapötlete egyre inkább kiegészült újabb és újabb részletekkel. Sokat segítettek kedves facebook-os barátaim, akik ugyancsak az írásban lelik az örömüket. A nemrégiben létrejött írói csoportban megosztottuk egymással gondolatainkat, véleményt mondtunk a másik munkájáról, igyekeztünk segíteni egymást. Ezúton is köszönet nekik!
Amúgy érdekes dolog ez, tennék is ezért egy kis kitérőt. Az említett írói csoportban zömmel fiatalabb, méghozzá sokkal fiatalabb kollégák vannak. Nagy büszkeséggel tölt el és persze nagy-nagy örömet okoz, hogy nem lógok ki a sorból, fiatalos lendületük és hevületük magával ragad. Jól érzem magam közöttük, segítenek abban, hogy friss maradjak. Ugyanez igaz a pénteki futballista társaságra, akikkel együtt szoktuk rúgni a bőrt. Ott is nagy részben olyan fiatalok vannak, akik simán lehetnének a fiaim, mégis nagyon jól el vagyunk, semmiféle generációs probléma nincs közöttünk. Hálás vagyok a sorsnak, hogy itt is és ott is megadja nekem a lehetőséget a fiatalokkal való együttműködésre, együtt szórakozásra!
A kitérő után vissza a regényhez. Nem nagyon akarok egyetlen poént sem lelőni, ezért óvatosan fogok hírt adni a mű megszületéséről, annak stációiról. Napokon belül, talán már holnap elkezdem, és már most úgy érzem, hogy ez egy nagyszerű történet lesz, megajándékoz engem a megírás élményével és hiszem, hogy megajándékozza majd az olvasóimat az olvasás gyönyörűségével.
Kérem, szurkoljatok nekem, hogy sikerüljön úgy megalkotni a Visszatérő végzet című misztikus thrillert, ahogy előre elképzeltem! Nagy durranás lesz, higgyétek el!
Időnként tehát majd hírt adok az írásról, de lesz még előbb egy kis megosztani való. Szombaton vasutasnap, ahová a Vörösmarty Művelődési Ház igazgatónője, mint a programok szervezésért felelős vezető, meghívott dedikálni. Így aztán a várhatóan afrikai hőségben nagy szeretettel várom a vasutas kollégákat, minél nagyobb számban, lesz nálam könyv bőven. Aki eddig nem szerezte be, most megteheti, méghozzá kedvező áron!
Az élményekről természetesen beszámolok!
Addig is mindenkinek minden jót kívánok!