Kedves Olvasóim!
Nagy nap ez a mai! Hónapok óta vártam, hogy idáig eljussak. Rám is igaz a mondás, hogy minden kezdet nehéz, ezért már hónapok óta húzódott az új regény megírása. A téma "időtlen idők óta" érlelődött, de valahogy sohasem jutottam el odáig, hogy a kritikus első fejezeten átjussak.
Sokáig a Lélekcsapda promóciós tevékenysége kötötte le az energiáimat, aztán valahogy nem akart egységes egésszé összeállni az új történet a fejemben. Még a nálam oly fontos regénycím megtalálás is sokkal nehezebben ment a szokásosnál. Nehezítő tényezők persze a civil munkahely és a család területén is voltak, így aztán egyre türelmetlenebbül vártam az áttörést jelentő kezdésre.
Ez ma megtörtént. A Visszatérő végzet első fejezete első változatában készen van!!!
(Nem kizárt, hogy esetleges szerkesztői észrevételek létrehoznak második vagy akár harmadik változatot is, bár már ott tartanánk!)
Az alkotás folyamatáról időről időre be fogok számolni, de azt már most biztosan tudom, hogy ez egy nagyon jó regény lesz. Én már most odavagyok érte, nagyon-nagyon remélem, hogy ki tudom írni magamból mindazon gondolatokat, melyek most ezzel a történettel kapcsolatban bennem vannak. Azt hiszem megint el tudok mondani valamit az olvasóknak! Valamit, amin érdemes elgondolkodni. Valamit, ami több, mint egy izgalmas sztori.
Vár rám több szokatlan írói megoldás, eddig nem alkalmazott technika, amelynek segítségével úgy mesélhetek, hogy teljes mértékben lekössem ezzel az olvasó figyelmét.
Nagy kihívás, nehéz feladat, de ez benne a gyönyörű!
Tartsatok tehát velem! Időnként megosztok majd egy-egy kulisszatitkot, persze úgy, hogy egyetlen olyan poént se lőjek le, ami elrontja a majdani olvasás élményét.
Ja, majd elfelejtettem beszámolni a vasutasnapi dedikálásról! Nos, azt hiszem elégedett lehetek, hiszen elég szép számban vásároltak tőlem a kollégák és voltak olyanok is, akik leültek hozzám beszélgetni izgalmas témákról. Ha nem lett volna afrikai hőség, talán még többen is kijönnek a rendezvények miatt és többen megállnak az én standomnál is.
Ezzel együtt az út elején járok még. A Mason Murray név korántsem olyan ismert, mint amilyennek lennie kellene.
De ami késik, nem múlik!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése