Amikor Wayne felhívott és közölte, hogy feltétlenül beszélni akar velem, már sejtettem, hogy baj van. Wayne Belourral már gyermekkorunkban is együtt játszottunk, majd a középiskolában is az osztálytársak voltunk. Világéletében rendes srác volt, csak mindig volt egy olyan érzése azt embernek, hogy valami nem stimmel vele. Nem volt bolond, nem beszélt magában, semmi ilyesmit nem lehetett róla mondani. Egyszerűen eltökélt volt. Jó, tudom, az eltökéltség nem a lelki defekt jele, hanem a kitartásé. Wayne mégis mindig zavarba hozott az elszántságával, kiváltképpen annak tudatában, hogy azok a számára roppant fontos dolgok, amiket elhatározott, gyakorlatilag kivétel nélkül balul sültek el. Összefoglalva azt mondhatom, Wayne Belour többnyire saját sikertelenségébe kapaszkodott...
Aggodalmam gyakorlatilag azonnal igazolást nyert, ahogy beléptem a hálószobájába. Hellyel kínált, de percekig képtelen voltam elfogadni a szíves invitálását. A falakat bámultam megbabonázva. Azokon ugyanis több tucatnyi kinagyított fotó díszlett. Mondhatja bárki, mit vagyok úgy oda, előfordul ez másnál is! Persze, hogy előfordul, de meglehetősen ritkán úgy, hogy minden fénykép ugyanazt a személyt ábrázolja...
- Tetszik? - kérdezte Wayne, látva eltátott számat.
- Ki ő?
- Erről akartam veled beszélni.
- Wayne, az ég áldjon meg! - néztem rá nem kis bosszúsággal. - Én nem reklámügynökségnél dolgozom, még csak nem is filmproducer vagyok, hogy felfedezhetném ezt a valóban csodálatos szépségű lányt, akit mellesleg eléggé el nem ítélhető módon, a tudta nélkül fotóztad le számtalanszor. Zsaru vagyok, barátom, de hiszen te is tudod.
- Nézd, Ronald, ezzel tökéletesen tisztában vagyok - Wayne lehajtotta a fejét és az ujjait tördelte, szemmel láthatóan nagy lelki gond gyötörte. - Azért hívtalak ide, mert zsaru vagy és a barátom.
Gyanakodva méregettem Wayne-t, majd a falat teljesen beborító szemet gyönyörködtető teremtést.
- Remélem, nem azt akarod közölni, hogy megölted ezt a lányt - sóhajtottam kérdésemet.
Wayne megrázta a fejét, amitől egy picit megkönnyebbültem. Ezzel együtt rossz sejtésem megszűnés helyett egyre erősödött. A képek ugyanis egy rendkívül nagy teljesítményű teleobjektívvel készültek. A „modell” a szomszéd toronyházban lakott, nagyjából egy magasságban Wayne-el. Két ablaka nézett erre, a hálószoba és a konyha. Így aztán láthattam az ismeretlen lányt reggel kávéfőzés közben, este vacsora utáni mosogatáskor, de láttam a hálószobában meztelenül ágyazni is...
- Nos, barátom, elnézem a dolgot - mondtam némi töprengés után. - Ugyan nem egészen törvényes másokat meglesni a legintimebb pillanataiban, de mivel rólad van szó, szemet hunyok a dolgok fölött.
- Nem egészen erről van szó - ingatta a fejét szomorúan Wayne. - A dolog ettől sokkal súlyosabb. Elmondom az elejétől. Az egész mintegy fél évvel ezelőtt kezdődött. A közeli szupermarketben vásároltam éppen, amikor a fagyasztó-szekrénynél egyszerre hajoltunk le Angie-vel ugyanazért a pizzáért. Borzalmasan banális szitu volt, de ahogy megpillantottam, tudtam, hogy elvesztem. Késő ősz volt, de az idő kellemesen meleg. Rövid szoknyát viselt, kis kabátot, alatta testhez simuló pulóvert. Vöröses barna haja glóriaként ölelte körül szépséges arcát, vágykeltően telt ajkait, egészen világoskék szemeit. Megigézett. Mondanom sem kell, átengedtem neki a pizzát, de ugyanakkor a szívemet is. Kábultan követtem a boltból kijövet és jóleső borzongással tapasztaltam, hogy a szomszéd házban lakik. Így aztán rövid nyomozás elég volt, hogy megtudjam a nevét, és hogy melyik lakásban lakik. Látni akartam. Nem elégített ki az a néhány lopott pillanat, amit a „véletlen” találkozások jelentettek. Vettem egy távcsövet és egy szuper teleobjektívet a fényképezőmre. Attól kezdve, ha csak tehettem, őt bámultam. Nem tudtam betelni vele, és óriási mázlim, hogy talán a tizenegyedik emeletnek köszönhetően nem sötétít el a szobában. Mindent látok...
- Már nem haragudj, hogy a szavadba vágok, de talán megpróbálhattál volna udvarolni neki - mondtam óvatosan. - Leszólítottad egyetlenegyszer is?
- Ó, dehogy! - legyintett félszeg mosollyal Wayne. - Hogy jövök én őhozzá? Vess néhány pillantást a képekre! Mint egy istennő, mindene tökéletes, kiköpött álmaim asszonya. Világ életemben ilyen nőt képzeltem magamnak. Nem is tudod, milyen boldogságot jelentett számomra, hogy ő létezik. Létezik az ideálom!
Wayne meséléstől átszellemült arcát figyelme töprengeni kezdtem. A barátom nem volt csúnya fiú, sőt még jóképűnek is mondhatnám. Tudott beszélni, szépen fogalmazni, udvarias volt. Szóval férfiszemmel nézve olyan pasas volt, aki majdnem minden nőnek, még ennek az Angie-nek is jó választás volna. Ha ideszámítjuk még az eltökéltségét, a rajongásra való hajlamát, akkor talán még inkább. Wayne-nek azonban soha nem volt szerencséje a nőkkel. Elfogadták, mint jópofa barátot, de a férfit valahogy nem látták meg benne.
- Gondolom, voltak barátai - jegyeztem meg végül.
Wayne elszontyolodva vállat vont. - A megfigyelés ideje alatt három férfit figyeltem meg. Egy taggal úgy egy hónapig járt, aztán némi szünet múlva jött a következő. Elhiheted, rossz érzés volt nézni, ahogy másokhoz ér, ahogy mást becéz, ahogy mást szeret... Angie egy modellügynökségnél dolgozik. Reklámfotókat készítenek róla, láthatod egy-két óriásplakáton is. Nem a legkeresettebb modell, de azért szert tettem néhány olyan magazinra, amelyben benne van. Semmi akt, meg pornó! Csak ruhák, új kocsik, dezodorok, ilyesmi. Nekem viszont ő volt az isten, a bálvány!
- Volt? - kérdeztem rá a szerintem döntő fontosságú momentumra.
- Három nappal ezelőtt egy új férfival jött haza - válaszolta Wayne egy nagy sóhajtást követően. - Szeretkezni kezdtek, de nem fejezték be, mert felbukkant a lakásban egy másik férfi, aki nemes egyszerűséggel lelőtte a fickót.
Felszaladt a szemöldököm.
- Lelőtte?
Wayne bólintott. - Angie segített becsomagolni egy fekete zsákba, majd valahogy eltüntették. A problémám az, hogy éppen aznap fogyott ki a film a fényképezőgépemből, így nem tudtam lefotózni. Ronald, én az életemnél is jobban szerettem azt a nőt, de segített megölni valakit. Hidegvérrel, számítóan. Ezért szóltam neked.
- Három nap elteltével, Wayne?
- Gondolkodnom kellett, a lelkem szenvedett...
- Oké, haver, meglátjuk mi a helyzet.
Amikor ezt mondtam neki, hittem is meg nem is a mesét. Wayne féltékeny volt az újabbnál újabb pasasokra. Nem tartottam kizártnak, hogy csak kitalálta az egészet. Nézze, doktor Green, lehet, hogy ezért elítél, hiszen maga a pszichiáter, maga ismeri jobban az emberi lelket. Én csak egy egyszerű zsaru vagyok, sok mocskot látok nap, mint nap. A tiszta romantika nem érint meg, a tények érdekelnek.
Nos, tehát megpróbáltam utánajárni a dolgoknak. A kapitányságon kilistáztam az eltűnt személyek névsorát. A Wayne által adott személyleírás azonban egyre sem stimmelt. Ez persze még nem zárta ki a dolgot, hiszen a pasas tartozhatott azon emberek csoportjához is, akik senkinek nem hiányoznak. A barátom iránti tisztelet elvitt ehhez az Angie-hez is. Óvatos voltam, egyenesen nem kérdezhettem rá arra, vajon nem segédkezett-e eltenni láb alól egy férfit néhány nappal ezelőtt.
Hát, doktor Green, az a nő valóban lenyűgöző jelenség! Az ádámcsutkám valósággal szambázott úgy kellett nyeldessem a bő termésnek indult nyálamat. Tüneményes szépség, de a modora... Hát, az hagy kívánnivalót maga után! Végig úgy nézett rám, mint egyetemi professzor a gyengeelméjűre vagy az olajmágnás a rühös koldusra. Semmibe nem vett, és imázsomon zsaruságom sem segített. Hivatkoztam a szomszédok általam kitalált megfigyelésre meg minden hülyeségre. Kerestem rajta egy, az állítólag meggyilkolttal megegyező személyleírású illetőt.
Nem lehettem valami meggyőző. Rövid úton kirúgott a lakásból, természetesen udvarias szavakkal kísérve. A szomszédok semmit nem tudtak, mintha nem is látták volna lakótársukat. Nem jártam eredménnyel. Tudja, doktor úr, miután kiléptem a toronyházból, meggyőződésemmé vált, Wayne csak kitalálta a sztorit, hogy megbüntesse a kicsapongó szép hölgyet. El is határoztam, hogy felugrok barátomhoz, viszek sok sört és elsírjuk bánatunkat. Talán neki is könnyebb lesz. A tervet nem követte tett néhány napig, mivel nagyon elfoglalt voltam egy másik ügy miatt. Lehet, hogy el is felejtem az egészet, de az biztos, hogy nem kötök ki Önnél doktor úr, ha nem történik valami tegnapelőtt este.
Wayne szomszédja riasztott minket, hogy furcsa zajt hallott a szomszédból, azóta meg gyanús a csend. Rossz érzésekkel indultam útnak. Sajnos félelmem beigazolódott. Valaki jól megverte Wayne-t, valószínűleg ki akart szedni belőle valamit. Talán azt, hogy mit tud. A végén pedig eltörték a gerincét.
Doktor Green, Wayne összeszorított markában egy kép volt összegyűrve. Egy kép a falról, amely Angie-t ábrázolta. Szerintem nem véletlenül tépte le esés közben. Üzenni akart vele, hiszen tudta, hogy meg fog halni. Azóta nem hagy nyugodni a szörnyű gondolat, hogy azért kellett meghaljon, mert látott egy gyilkosságot, és mert én nem vettem eléggé komolyan..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése