2012. január 4., szerda

Új idők

Nem vagyok feltétlen híve az önmagáért való változtatásoknak, sőt! Kifejezetten azon a véleményen vagyok, hogy ami jó, azt bűn lecserélni csak azért, hogy ki lehessen írni: "ÚJ".
De időről időre meg kell újulni, hiszen közmondásosan rohanó világunkban minden változik, méghozzá egyre gyorsuló sebességgel. Ám amíg ez a gyorsulás egyszer csak ki nem lövi az emberiséget az űr végtelen sötétjébe, addig egyet s más még tehetünk idelent.
Nekem többek között az a feladatom, hogy a bennem megszülető gondolatokat minél több emberhez jutassam el. Minimum egy Csernus doktor kellene hozzá, hogy megfejtse, miért van ez így, de a neves pszichológus-író hiányában nem fecsérlem erre az időmet.
Nem is ez a lényeg!
A lényeg az eredmény. Könnyen hihetnénk, és én, mint kissé avítt, múlt századbeli író, azt is hittem egy darabig, hogy a mai világ elképesztő információs hálózatában az emberek hallatlanul könnyen jutnak hozzá a közzétett gondolatokhoz. Honlapok, blogok, közösségi oldalak. Ha az ember fent van a neten, az már fél siker, gondoltam például legújabb könyvem megjelenése után. Hirtelen mindenki, akit érdekel, értesül a nagyszerű hírről és máris megy beszerezni egy példányt.
De Ti, Kedves Olvasók, bizony nagyon jól tudjátok, hogy a dolog nem így működik. Az internet valóban csodálatos dolog, de a megfelelő személyhez történő információ-eljuttatás bizony bitang nehéz feladat. Ti, akik ezeket a sorokat olvassátok két csoportba vagytok oszthatók. Az egyik csoport már megvette a Lélekcsapdát, és esetleg már el is olvasta. A másik csoport pedig még nem tudja, hogy szüksége van rá, hiszen nem ismeri. A második csoporton szeretnék elsősorban segíteni, de az elsőhöz tartozókat sem hanyagolom el.
Előbbiek, ha figyelmesen követnek előbb-utóbb (inkább előbb) rájönnek, hogy amíg nem olvasnak Mason Murray regényt vagy novellát, addig komoly hiányérzetük lesz. Én tudom és biztos vagyok benne, hogy szinte mindenkinek tetszeni fog.
De sajnos a mai világ információs dömpingjében én egy apró porszem vagyok csupán, akit (még) nem kapott fel a média, akinek még nem volt szerencséje bőkezű támogatókhoz, akik jó hírét jó pénzem vitték volna hosszú időn át. Ugyan honnan tudhatná bárki, hogy Mason Murray-t igenis érdemes olvasni, mert jó?
Például egy jó blogból! A poszt elején a megújulás szükségességéről írtam. Nos, már eddig is volt egy blogom, de mivel az volt az első, így nem igazán tudtam olyanná formázni, amilyet a lelkem mélyén szerettem volna. Ráadásként mikor azt elkezdtem, még fogalmam sem volt olyan varázslatos dolgokról, mint a Moly.hu, a könyvolvasók Mekkája, ahol olvasni imádó emberek ezrei osztáják meg egymással az olvasással kapcsolatos élményeiket. Ha a nagy részük olyan kedves, segítőkész, mint akikkel már rövid idő alatt is volt szerencsém kapcsolatba kerülni, akkor ez egy igazán példaként állítható közösség.
Aztán ott vannak a könyvesblogok, amelyekben lelkes és nagy tapasztalaú olvasók segítenek eligazodni a könyvek dzsungelésben a betűre éhes követőknek.
Ezekről mind nem tudtam, amikor elkezdem írni az előző blogot. Mostanra nyilvánvalóvá vált, hogy nem szolgálja hűen a szent célt, Mason Murray eljuttatását a lehető legtöbb emberhez.
Ez indokolta ennek a blognak az elindítását, amelyben reményeim szerint minden benne lesz, ami kedvet csinál egy jó olvasáshoz, leginkább egy jó Mason Murray történet olvasásához.
Sok mindenről lesz szó, a legtöbb könyveimről, kiváltképpen az újról, a Lélekcsapdáról. Mindenről, ami vele kapcsolatos, a kiadás és a terjesztés kulisszatitkairól, a dedikálásokról meg még biztos sok olyan dologról is, amire most még nem gondolok.
De lesz itt olvasnivaló is, nem is akármi! Mindenekelőtt rövid, frappáns történetek, amelyek éveken át Mason Murray Meghökkentő meséi sorozatcím alatt futottak egy megyei hetilapban.
És lesz egy meglepetés is,a mi reményeim szerint nagy érdeklődésre tarthat számot, egy igazi csemege, egy exluzív ajándék hűséges olvasóimnak. Egyelőre többet nem szeretnék elárulni erről, majd időben úgyis mindenki mindent megtud.
De addig is mindenkit nagyszeretettel várok, kérem, csatlakozzatok minél többen az állandó olvasók közé! Ha van észrevételetek, véleményetek, ne tartsátok magatokban, bátran osszátok meg velem és a többiekkel, akik olvassák a blogot!
Kezdődjenek hát az új idők, indítsunk útjára egy hosszú történetet mindannyiunk örömére!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése