Üdv Mindenkinek!
Nagy boldogság ért két nappal ezelőtt, amiről
nagy-nagy örömmel számolok be. Egy fantasztikusan sikerült könyvbemutató
szereplője lehettem és újabb kedves olvasókat ismerhettem meg.
A történet a kezdetektől fogva tanulságos.
Sokat töprengtem rajta, hogyan lehetne minél több emberhez eljuttatni a
könyveim hírét, de szerény lehetőségeim eddig kimerültek az internet adta
lehetőségekben. Jelen voltam, amennyire lehettem, de komoly kiadó háttér,
illetve országos hírnév nélkül korlátok vettek körül ez ügyben.
Nem is olyan régen azonban kedves párom révén
látogatást tettem a frissen átadott Mezey István Művészeti Központban
Kazincbarcikán. Szülővárosomban egyébként gyakran járok, de ezúttal konkrétan
ebbe a gyönyörűen felújított épületbe vezetett az utam, ahol betértem az ide
telepített városi könyvtárba is.
Itt fogant az ötlet, hogy a
könyvtárlátogatókhoz kellene közel kerülni, méghozzá személyesen. Néhány nap
elteltével megkerestem a könyvtár vezetőjét, hogy támogatását kérjem egy
író-olvasó találkozó lebonyolításához. Ő rendkívül pozitívan állt a dologhoz, amit
ezúton is köszönök neki, és nekiláttunk a szervezésnek.
A Lélekcsapda megjelenése után természetesen
tartottam könyvbemutatókat könyvesboltban, művelődési házban, sőt még a cégem
központjában is, ezúttal azonban már egy három éves könyv bemutatására készültem.
Ezért volt bennem egy kis aggodalom, ám a könyvtár vezetője megnyugtatott,
biztosan komoly érdeklődés lesz.
Hittem is meg nem is, amikor azonban a kezdés
előtt negyed órával beléptem a terembe, valósággal leesett az állam. Már akkor
többen voltak, mint bármelyik korábbi olvasói találkozón. Aztán csak jöttek és
jöttek, fiatalok és idősek, nők és férfiak, régi barcikai ismerőseim és soha
nem látott emberek.
 |
| Az érdeklődők "tömege" |
Addig-meddig, hogy a terem a kezdésre
teljesen megtelt. Miközben Molekné Kőrösi Beatrix, a könyvtár segítőkész
vezetője profi moderátorként faggatott az írói tevékenységemről és erről a
könyvről, azt láttam, hogy az én drága közönségem rám figyel, érdeklődéssel
hallgatja mondandómat.
 |
| Mondom a magamét |
Hirtelen nem is tudom megfogalmazni, mennyire
feltöltődtem, milyen sokat jelentett nekem az olvasók kíváncsisága. A végén
pedig szép sorban érkeztek azok, akik kedvet kaptak egy Mason Murray olvasáshoz,
hogy beszerezzenek egy-egy példányt és váltsanak néhány szót velem.
 |
| Dedikálok |
 |
| Még dedikálok |
 |
| Még mindig dedikálok |
 |
| Elégedett olvasók |
Egy biztos, ezt a dolgot folytatni kell. El
kell menni az emberekhez és lehetőséget biztosítani számukra, hogy
megismerjenek, hozzájussanak a könyvemhez és ezek után eldöntsék, szeretnének-e
a jövőben is Mason Murray-t olvasni. Megfogadtam, hogy tavasszal Borsod megye
több könyvtárát felkeresem, mintegy házhoz menve vigyem hírét a Lélekcsapdának.
 |
| Dolgozik a "sajtó" |
Végezetül köszönöm mindenkinek, aki segítette
a bemutató megszervezését, és külön köszönöm Molekné Betty-nek, a nagyszerű
segítséget, hogy elmondhassam, amit szeretnék.
Közeleg a karácsony!
Aki szeretne hozzájutni egy névre szólóan
dedikált Lélekcsapdához, az keressen meg, hiszen már csak nálam lehet
hozzájutni, méghozzá továbbra is fél áron.
Az igényt a facebookos profilomra írt privát
üzenetben, vagy levélben a zoltan.zibriczki@gmail.com címre kell küldeni.
A postaköltséget én állom!
Itt megnézheted, hogy vélekedtek, akik már
olvasták:
Itt pedig egy kis vizuális kedvcsinálót
találsz:
Mason
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése